Tavaly valami kis pihentető örömhímzésre vágytam. Még volt egy kis darab 32-es permin lenvásznam, pont elég volt ehhez a kis díszhez. A fonal kódjára már nem emlékszem, talán dmc 814-es.
Egy szombat délután és este kész lettem vele, a varrás már nem engem dicsér.
Nagyon megszerettem ezt a lógatós kis díszeket, biztosan lesz folytatás.
Ilyen a hátulja:
Apropó hátulja: nektek milyen a hímzés hátulja? Meritek mutatni? Én merem. Ha valakit érdekel, meg is mutatom.
Gyerekként a nagymamám mindig a mű hátulját vette először szemügyre , utána a színét. Mindig értetlenkedtem ezen, de ma már tudom, ott látni igazán az alkotó tudását.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Aranyos lett.
VálaszTörlésEngem is sokat foglalkoztatott a keresztszemezés tanulgatásakor, hogy no és milyennek kell lennie a hátuljának!?
Hát csomónélkülinek az tuti, s igen, én merném már megmutatni.
Nagyon jólesnek a szavaid, Marcsi!
VálaszTörlésA hátuljának pedig olyannak kell lennie, mint az elejének. Fáj kezem, most nem írok többet.
Puszi: Dorka