2010. február 13., szombat

Kézimunka

Most egy kicsit ömlesztek...
Még év elején álltam neki, legyen egy kis öröm is. Különben is régóta vágyam már erre a képre.
Mindig azt mondogattam, azért olyan szépek a képeim, mert minden örömömet, bánatomat belehímzem. Most az utóbbi.
Nagyon azt akartam, hogy teljesen tökéletes legyen, ezért "kénytelen" voltam párszor bontani.
Van még egy új készem, még karácsonykor kezdtem el, fonalhiány miatt pár hetet pihent. Most nincs képem róla, de talán holnap már tudok fényképezni és mutatom.

Puszi mindenkinek!

Dorka

4 megjegyzés:

  1. Jajjj, ezt a képet én is úgy imádom!!! A kötényét bontottam és ha jól emlékszem, nem is egyszer... ezért még jobban szeretem!!! ;))))) Gyönyörű!!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Marcsi! Te is tündéri vagy!

    Köszönöm Manka! Nagyon jólesnek a szavaid!

    Hát,Márti én is nagyon imádom! Én kakasos kép keretének felső részét bontottam és a levelek feletti kunkoros vonalat. Olyan féltő gonddal csináltam és annyira tökéletesnek szerettem volna. Sikerült! És ha ránézek még a Nagymama is eszembe jut néha, mert hímzés közben, egyik este ez a színházi közvetítés ment a tévében, Tolnay Klárival!
    Tudom, hogy ezeket a fonalakat nem lehet mosni, mert ereszti a színét, lehet a kész művet vasalni? Ti hogy tudjátok?
    Majdnem elfelejtettem!
    Tudjátok mi fogott meg ebben a képben? Hát a kislány huncutkája... :)

    Sok puszi: Dorka

    VálaszTörlés