
Íme, készen van a MŰ! Nagyon szerettem hímezni, minden öltését élveztem! Igazi örömhímzés volt a javából.
Már egy éve várt összekészítve minden ehhez a mintához. Megígértem magamnak, hogy csak akkor fogom kihímezni, ha a muskátlis ház készen lesz. Eredetileg ugyanis úgy terveztem, a muskátlishoz vett színátmenetes fonalat fogom használni. Aztán az élet úgy hozta, nagy-nagy szükségem lett valami vigaszra, örömre és mindent félretolva elővettem babáimat.
( Addigra az ígéretem teljesítése miatt ezt meg is tehettem. Tényleg csak zárójelben: a hímzés csodaszép hobbi, imádom csinálni, nem kell megfelelnem senkinek és semminek csak saját magamnak. Talán így születnek a Muk-ok és Ufo-k? Viszont én rettenetesen utálom, ha valaki csak ígérget és nem tartja meg a szavát.)
Na szóval, elővettem mintát, fonalat, anyagot, majd rövid nézelődés után rájöttem: van nekem olyan kódú dmc-m, amit a színátmenetes helyett javasol a tervező! Hurrá és hajrá!
A keretet két részben hímeztem ki, ismerem magam, féltem az elszámolástól. Volt már rá példa.
Az anyag kiszabásánál keserű tapasztalataim vezettek ( és vezetnek már mindig) , ezérttíz centit hagytam rá, így kicsit kicsinek tűnik a kész kép: 21,5x11 cm.
35-ös hímzővászonra tettem, két szál fölött egy szállal hímeztem a következő dmc-kel: 310, 677, 819, 223, 931, 676, 224, 814, 839, 930.
Dorka