Kezdem az elején, sok mindent szeretnék elmondani.
Kedves hímzős barátnőmnek készítettem a fenti kis tűpárnát. Hosszas töprengés után döntöttem a minta mellett, úgy éreztem, tetszeni fog neki. Szép kis zsákocskába rejtettem, került még mellé szatén hímzőfonál, marcipános szaloncukor és kézkrém. Boldogan láttam, hogy sikerült örömet szereznem! Ez volt a célom!
S viszontleptek! Nagyon nem is számítottam rá. Nagyon-nagyon örültem ezeket a csodákat rejtő csodáknak!
Nagyon szépen köszönöm Márti!
Ünnepek előtt, alatt és után ezt a képet bökdöstem. Csillámos piros 22-es vászonra hímeztem egy szállal egy szálon dmc fehér fonalával. Kiabált egymásért a minta, anyag és a szín! Engem teljesen elvarázsolt. Fehér szegély kap majd és akasztót, így fogja díszíteni lakásunkat advent idején.
Izgalmas napokon vagyunk túl: félévkor beadtuk a jelentkezési lapokat. Sokat töprengtünk , most pedig izgulunk, hogy felvegyék a megjelölt iskolába. S január közepén megünnepeltük a leendő középiskolás 15. születésnapját. Megkapta Karl May Winnetou című könyvét, most indián lázban ég.
Most pedig egy régi kedvencet vettem elő. Le sem teszem, csak készen. Jelenleg így áll:
Tavaly sikeresen elkezdtem, idén folytatni fogom a felhalmozott félkészek befejezését. Már csak négy van!
Időközben új szerelemre találtam: két hónapja hastáncra járok. Boldog izgatottsággal mesélem nektek, hogy a fél év múlva lesz kis csoportunak fellépése és rám feltétlenül számítanak! Sőt, szólót is fogok táncolni!
Héten indult társastánc tanfolyam, természetesen ott a helyem! Megkérdeztem Imikémet lenne-e kedve velem táncolni. Van, ezért ő a párom és sokszor megbeszéljük milyen jó is az, ha valaki megtanul táncolni.
Úgy belelendültem a mesélésbe, lassan megtölt egy kötetet... :)
Legközelebb folytatom.
Mindenkit ölelek:
Rózsaszínben pompáznak, már nagyon vártam a tavaszt. Ki vagyok éhezve a napsütésre, színekre.
